Kik vagyunk?

Az Internacionalista Kommunista Csoport (IKCS) 1978 óta létezik.

Központi folyóiratot adunk ki francia, német, angol, arab, spanyol, magyar, kurd és portugál nyelven. Vannak szövegeink görögül, perzsául, oroszul, szerb-horvátul és törökül is.

Csoportunk nem létezik nemzeti szinten. Nem kötődik semmilyen országhoz és egyik nemzet történelmére sem hivatkozik.

Csoportunk kiindulópontja egy maroknyi, különböző kontinensekről érkezett, eltérő nyelveket beszélő militáns centralizációja volt, akik számos különféle harci tapasztalatból és ezen harcok leverésére vonatkozó észrevételekből kiindulva közös mozgalmi tevékenységüket együttesen akarták világméretekben továbbfejleszteni és centralizálni.

Szakításaink közös politikai tartalma alapján később úgy döntöttünk, hogy eszmecseréinknek és vitáinknak egy közös szervezeti struktúrában adunk formát és magunkat „Internacionalista Kommunista Csoport”- ként határozzuk meg.

„Internacionalista” – Jól tudjuk, hogy ez a kifejezés redundáns, ha a „kommunista” szóval összefüggésben használják; elsősorban azért nevezzük magunkat „internacionalistának”, hogy kihangsúlyozzuk, miszerint a kommunizmus a kezdetek kezdetétől fogva, és mint mozgalom kizárja az országot, a nemzetet, a nemzeti harcot. Azt fejezi ki, hogy csoportunk közvetlenül nemzetközi szinten szerveződik. Csoportunkat először nem mint „nemzeti pártot” hoztuk létre, hogy később „nemzetközi szintre” terjesszük ki azt. Közvetlenül egy központi folyóirattal indítottunk - természetesen lefordítottunk különböző nyelvekre -, amely mindig a mozgalom általános érdekeivel foglalkozik, mindig hangsúlyozza a proletariátus kizsákmányolásának körülményeiben világszerte mutatkozó homogenitást, és mindig azt helyezi előtérbe, ami mindezekben a körülményekben közös: a tőke valóságát, következésképpen a proletariátus valóságát és a kommunizmus megvalósításának előfeltételeit.

Egy másik szinten az „internacionalista” megnevezés azt is lehetővé teszi számunkra, hogy elhatároljuk magunkat a rengeteg kommunistának álcázott ellenforradalmi formától (sztálinisták, trockisták, maoisták, bordigisták, stb.), amelyek többé vagy kevésbé szégyenletes módon támogatják egyik-másik úgynevezett forradalmi nemzetet, lehetővé téve az uralkodó ideológia számára, hogy a kommunizmust összemossa az úgynevezett „kommunista országok” vörösre mázolt kapitalizmusával.

„Kommunista” – Időtlen idők óta valamennyi burzsoá frakció (versailleisták, fasiszták, republikánusok, sztálinisták, liberálisok, stb.) hevesen támadta a kísértetet, mely a kapitalista világot folyton kísérti: a kommunizmust. Azonban a forradalmárok (szerény csoportunk nem jobban, mint mások) soha nem engedik befolyásolni magukat a történelem során a kommunizmussal szemben megfogalmazott sértések áradata és a folyamatos hamisítások által. A kommunizmus - az emberi közösség, a kollektív létezés, az osztálynélküli társadalom – marad az a perspektíva, amelyért szenvedélyesen harcolunk. Így, mint kommunisták, a kapitalista katasztrófával, a profit és a pénz diktatúrájával, életkörülményeink folyamatos romlásával szemben hangosan és nyíltan követeljük ennek a halálvilágnak a megsemmisítését, a magántulajdonnak, az államnak, az ember ember általi kizsákmányolásának megsemmisítését. Az egész történelem során és szerte az egész világon elvtársainkkal együtt újból megerősítjük egy osztálynélküli társadalom szükségességét, ahol nincs pénz, nincs munka és az idővel, valamint a dolgokkal való szabad rendelkezés fog az emberi tevékenység kibontakozásának egyedüli terepéül szolgálni.

„Csoport” – Egy csoport létrehozásával újból kifejezésre juttatjuk a forradalmi proletárok azon történelmi szándékát, hogy erővé szervezzék, pártként centralizálják magukat. Amennyiben nem állítjuk azt, hogy egy „párt” vagyunk, ez azért van, mert tudjuk, hogy az osztályként (és következésképpen pártként) való tényleges megszerveződés nem a nagyképű kinyilatkoztatásoktól, hanem a tőkével, az állammal, a burzsoáziával szembeni társadalmi összeütközésen belüli jelentős minőségi lépéstől függ. Következésképpen magunkat a kommunista mozgalom egy frakciójának tartjuk, azért harcolunk, hogy a proletariátus centralizációjának egy nemzetközi sejtjeként fennmaradjunk, és mint ilyen részt vegyünk az élcsapatot alkotó kisebbségek azon törekvéseiben, hogy centralizálják a világszerte létező harci közösséget.

Azonban túl az 1917-23 közötti időszakról folyó nemzetközi eszmecsere centralizációján, folyóirataink harcot folytatnak mindenféle ideológiával szemben, és számos kérdésben állást foglalnak: a tudomány, a munka, a gazdaság, a filozófia kritikája, államellenes szövegek, osztályunk történelmi szövegeinek újbóli megjelentetése („osztályunk emlékezete”), megtörtént esetekkel, aktuális eseményekkel, történelmi vitákkal kapcsolatos állásfoglalások, stb.

Természetesen lehetetlen itt leírni csoportunk valódi életét, a történelemből általunk leszűrt tapasztalatok lényegét és még kevésbé álláspontunk tartalmát. Azonban folyóirataink, szövegeink, röplapjaink, stb. elég jól leírják azt, hogy:

• a kommunizmus, az osztálynélküli társadalom nem a történelem végét jelenti, hanem az emberi faj tudatos történetének kezdetét.
• a kapitalizmus univerzális jellegénél és az osztályellentétek leegyszerűsítésénél fogva megteremti saját tagadásának feltételeit, a kommunizmus előfeltételeit, valamint azt a társadalmi erőt, ami ezt kikényszeríti: a proletariátust.
• osztályunk forradalmi diktatúrája meg fogja semmisíteni az államot és le fog törni minden az érték visszaállítására irányuló kísérletet.
• a demokrácia nem szűkíthető le egyetlen kapitalista uralmi formára, hanem az a burzsoá diktatúra lényegét alkotja.
• a kommunista mozgalom szemben áll minden burzsoá párttal, „jobboldaliakkal”, „baloldaliakkal”, a parlamentarizmussal, a szakszervezetiséggel, és minden a társadalmi békét fenntartó erővel.
• a kommunizmus megerősítése a jelen társadalom egészének tagadása, a magántulajdon, a pénz tagadása, de a munka, az iskola, a család, a tudomány, stb. tagadása is.

A központi folyóiratokon felül, amiket rendszeresen megjelentetünk, 1989-ben spanyolul, franciául és arabul is kiadtuk „Programorientációs Téziseinket”, az angol változat 1999-ben lát napvilágot. Ezek a tézisek azt a törekvést fejezik ki, hogy szintetizáljuk azt a nemzetközi eszmecserét és kommunista kritikát, amit a kezdetek kezdetétől fogva folytatunk. Nem egyik vagy másik szent szöveg n-edik változatát akartuk kidolgozni, hanem „pillanatképet” kívántunk nyújtani a programatikus újraelsajátítás folyamatos, kollektív tevékenységéről, amibe belekezdtünk. Mint mindenféle szentírás ellenzői, ezzel a szöveggel csupán a kapitalista társadalommal való szakítás kommunista gyakorlatának pontosabb körülhatárolására törekszünk. Téziseink a fennálló rendet megsemmisítő valóságos mozgalmat próbálják meg kifejezésre juttatni, így természetesen tökéletlenek és befejezetlenek, és mindaddig azok is maradnak, míg maga a forradalom egy pénznélküli, osztálynélküli, államnélküli élet örömeit át nem ülteti a gyakorlatba.

Ilyen módon, felhívjuk mindazokat, akik harcot folytatnak az embernek ember által való kizsákmányolására épülő világ ellen, hogy szövegeinket tegyék magukévá, sokszorosítsák, terjesszék őket és folyóiratainkra úgy tekintsenek mint sajátjukra. Mint kollektív tevékenység eredményei, szövegeink nem képezik senkinek a tulajdonát, ahhoz az osztályhoz tartoznak, amely azért létezik és harcol, hogy saját, kizsákmányolt osztályként való létezését és így valamennyi osztályt és a kizsákmányolá s minden formáját megszüntesse.

Ahogyan a korábbi forradalmárok, sajtónkra úgy tekintünk, mint a forradalmi propaganda, kollektív vita, programatikus fejlődés, akció nélkülözhetetlen eszközére.

Azt szeretnénk, ha szövegeinket militáns szemszögből olvasnák, megvitatnák, kritizálnák és arra használnák, hogy azokat más álláspontokkal ütköztessék, annak érdekében, hogy egyértelműen elhatárolják a forradalom és az ellenforradalom területét, és hogy támogassák - mindig egyre határozottabban - osztályunknak osztályként és világméretű történelmi erőként való létrehozása során az osztály által kialakított forradalmi vezetést.

Az olvasókhoz

Bármilyen észrevétel - teoretikai, kritikai vagy gyakorlati - segít bennünket, hogy az újságot valódi forradalmi fegyverré kovácsolhassuk.

Használd ezeket az anyagokat, melyek nem képezik senki tulajdonát - lévén osztályunk felhalmozott tapasztalatai. Azé az osztályé, amely a bérmunka, és így az osztályok és mindennemmű kizsákmányolás megszűntetéséért harcol. Használd ezeket a szövegeket, vitasd meg, másold le őket,...

Ha álláspontunk érdekel - ha meg akarod vitatni velünk őket, vagy velünk akarsz harcolni - vedd fel a kapcsolatot az Internacionalista Kommunista Csoportal a következő címen (a csoport nevének említése nélkül a borítékon):

KOMMUNIZMUS 7.szám
(2003 December)
Az IKCs központi folyóirata magyar nyelven

• Az "éhséglázadások" a proletariátus harcai! | PDF |
• Május 1. – a proletárok harcának nemzetközi napja
• A BÉKÉRŐL beszélnek nekünk ... és HÁBORÚBA hajtanak minket!
• Le a kapitalista háborúval! Le a kapitalista békével! (Internacionalista Proletárok)
• A háború ellen, a béke ellen (ASAN)
• Jugoszlávia: Kiáltvány a háború ellen!