El 1º de mayo conmemora el día internacional del proletariado, día que recuerda el, asesinato legal efectuado por el Estado yanqui en 1887 de cuatro militantes anarquistas en Chicago. Hay quienes en este día tratan de conciliar las contradicciones de clase, vociferando que el 1º de mayo es la fiesta del trabajo o el día del trabajo, palabras tan patéticas no pueden venir nada más y nada menos de todos los agentes contrarrevolucionarios (izquierdistas de toda laya) que se mezclan entre nosotros y se apropian de nuestras banderas para desviarnos por el camino del pacifismo de la democracia es decir de la dictadura legal del capital. Los anarquistas de Chicago no murieron por ello, murieron por un mundo nuevo que ganar sin Estado ni democracia ni capital.
Reforzando la línea histórica de la Revolución, en la que se encuadran Marx, Bakunin, Flores Magón, González Prada y todos los que supieron identificar al Estado, la democracia y al capital como los enemigos máximos que niegan nuestra humanidad, seguiremos gritando que el 1 de mayo es "día internacional de la lucha proletaria" y No la fiesta del trabajo. Festejar el trabajo es festejar la explotación, es festejar la acción permanente de vender día a día nuestra fuerza de trabajo por dinero, en fin es festejar y dar vivas a la puta "Comunidad del dinero" de los Estados burgueses. Es por ello que desde la ONU, que es la Organización Internacional del Capitalismo (donde están representadas todas las dictaduras democráticas), salen las arengas a la fiesta del trabajo a fin de que festejemos la inhumanidad de vivir felices dentro de la explotación del Estado y del capital.
El 1º de mayo en estos momentos de reacción generalizada del capital, debe ser del día en que "la línea histórica de la revolución" comience nuevamente a cobrar vida zanjando posiciones y desmitificando al oportunismo burgués radical pintado de rojo representadas por todas las izquierdas (la fracción intelectual de la pequeña burguesía radical) leninistas, estalinistas, trotskistas, maoistas, guevaristas, castristas, mariateguistas, apristas, etc, etc, que en todas partes del mundo, nos infunden celebrar el trabajo, seguir con el argumento reaccionario de la gestión del capital a manos obreras, y el reciclado de la democracia Popular y liberación nacional, con lo cual boicotean la constitución del proletariado en clase revolucionaria y la desvían continuamente a los causes de la mentalidad capitalista.
Entre izquierda y derecha no hay oposición ideológica ni práctica, ambas son líneas democráticas y por tanto hermanos capitalistas diferenciándose solo en los modelos económicos de como gestionar el capital a manos del Estado. En esta forma dentro de la democracia en la que juegan izquierdistas y derechistas no hay oposición hay uniformidad dentro de la cloaca de la gestión del capital y el trabajo, generando todas sus taras: mercancía, acumulación y comercio; patrias y guerras; fronteras, explotación y miseria; democracia y esclavos asalariados. Por ello y por siempre recordando a González Prada celebrar el 1º de mayo como la fiesta del trabajo es hacer el papel de ingenuos, infelices, e inconscientes defendiendo la miseria y el rol de esclavos asalariados, es hacer el papel de pavos que se regocijan en la mesa del festín de Pascua. El proletario consciente celebra en el 1º de mayo el día de la revolución.
Le 1er mai commémore la journée internationale du prolétariat, journée qui rappelle l’assassinat légal de quatre militants anarchistes de Chicago perpétré par l’Etat yankee en 1887. Il y en a qui, en ce jour, tente de concilier les contradictions de classe, vociférant que le 1er mai est la fête du travail ou le jour du travail, paroles si pathétiques qu’elles ne peuvent venir ni plus ni moins que des agents contre-révolutionnaires (gauchistes de tous bords) qui se mêlent à nous et s’approprient nos drapeaux pour nous faire prendre le chemin du pacifisme de la démocratie, c’est à dire de la dictature légale du capital. Les anarchistes de Chicago ne sont pas morts pour cela, ils sont morts pour un monde nouveau à gagner, sans Etat ni démocratie ni capital.
Renforçant la ligne historique de la Révolution, dont font partie Marx, Bakounine, Flores Magon, Gonzales Prada et tous ceux qui sont parvenus à identifier l’Etat, la démocratie et le capital comme les ennemis suprêmes qui nient notre humanité, nous continuerons de clamer que le 1er mai est «la journée internationale de la lutte prolétarienne», et que ce n’est PAS la fête du travail. Fêter le travail c’est fêter l’exploitation, c’est fêter l’action permanente de vendre jour après jour notre force de travail pour de l’argent, c’est fêter et lancer des vivats à la putain de «Communauté de l’argent» de l’Etat bourgeois. C’est pour cela que de l’ONU qui est l’Organisation Internationale du Capitalisme (où sont représentées toutes les dictatures démocratiques) émanent les harangues à la fête du travail afin que nous fêtions l’inhumanité de vivre heureux au sein de l’exploitation de l’Etat et du Capital.
Dans ces périodes de réaction généralisée du capital, le 1er mai, doit être le jour où «la ligne historique de la révolution» recommence à prendre vie, tranchant les positions et démystifiant l’opportunisme bourgeois radical peint en rouge représenté par toutes les gauches (la fraction intellectuelle de la petite bourgeoisie radicale) léninistes, stalinistes, trotskistes, maoïstes, guevaristes, castristes, mariatéguistes, apristes [APRA, Action Populaire Révolutionnaire Américaine, parti populiste fondé par Haja de la Torre; note du GCI] etc., etc., qui, partout dans le monde, nous inculque qu’il faut célébrer le travail, continuer le raisonnement réactionnaire de la gestion du capital par les ouvriers et le recyclage de la démocratie Populaire et de la libération nationale, par lesquels on boycotte la constitution du prolétariat en classe révolutionnaire et la détourne continuellement vers les canaux de la mentalité capitaliste.
Entre gauche et droite il n’y a pas d’opposition, ni idéologique ni pratique, toutes deux sont des lignes démocratiques et donc soeurs capitalistes se différenciant uniquement par les modèles économiques de gestion du capital aux mains de l’Etat. Ainsi, au sein de la démocratie dans laquelle jouent les gauchistes et les droitistes, il n’y a pas d’opposition, il y a uniformité dans le cloaque de la gestion du capital et du travail, générant toutes leurs tares: marchandise, accumulation et commerce; patries et guerres; frontières, exploitation et misère; démocratie et esclaves salariés. Pour cela et pour toujours, en nous rappelant Gonzales Prada, célébrer le 1er mai comme la fête du travail c’est jouer le rôle des ingénus, des malheureux et des inconscients défendant la misère et le rôle d’esclave salarié, c’est jouer le rôle des dindons qui se réjouissent sur la table du festin de Pâques. Le prolétariat conscient célèbre dans le 1er mai le jour de la révolution.
May Day commemorates the international day of the proletariat, the day remembering the legal murder of four anarchist militants in Chicago perpetrated by the American state in 1887. Some are trying this day to reconcile class contradictions, shouting that May Day is Labor Day; these words are so pathetic that they only can be issued by counterrevolutionary agents (leftist from all sides) who mix with us and appropriate our flags to make us take the way of democracy's pacifism, that is to say the legal dictatorship of capital. Anarchists of Chicago didn't die for this, they died for a new world to win, a stateless one without democracy nor capital.
Strengthening the historic line of revolution, whom Marx, Bakunin, Flores Magon, Gonzales Prada belong to as well as all those who succeeded in identifying the state, democracy and capital as the highest enemies denying our humanity, we will continue to say that May Day is "the international day of the proletarian struggle", and NOT Labor Day. Celebrating labor means to celebrate exploitation, celebrate the permanent action of selling day after day our labor force for money, this means to celebrate and cheer the bloody "community of money" of the bourgeois state. This is why speeches for Labor Day are coming from the UNO, which is the International Organization of Capitalism (where the whole of democratic dictatorship is represented), so that we celebrate the inhumanity to live happy within exploitation of the state and capital.
In these periods of generalized reaction of capital, May Day must be the day where "the historic line of revolution" starts to live again, settling the positions once and for all, and demystifying the red-painted radical bourgeois opportunism represented by all the left-wing fractions: from the Leninist, Stalinist, Trotskyite, Maoist fractions up to Guevarist, Castrist, Mariateguist, Aprist ones [APRA = American Revolutionary Popular Action, populist party founded by Haja de la Torre; ICG's note], etc. All these intellectual fractions of radical petty bourgeoisie, everywhere in the world, instill us that it is necessary to celebrate labor, to continue the reactionary reasoning of the management of capital by workers and the reorientation of popular democracy and national liberation, through which the constitution of the proletariat as a revolutionary class is boycotted and continually changed towards the channels of capitalistic mentality.
Between left- and right-wing there is no opposition, neither ideological nor practical, both are democratic lines and therefore capitalistic sisters differing only by the economic models of management of capital in the hands of the state. Thus, within democracy where leftists and rightists play, there is no opposition, there is uniformity in the dump of capital and labor management, generating all their blemishes: commodity, accumulation and trade; homelands and wars; borders, exploitation and misery; democracy and wage slaves. For this and forever, while reminding Gonzales Prada, celebrating May Day as Labor Day means to affect simplicity, this means to play the role of unfortunate and unaware people defending misery and wage slave role, this means to be made a fool of what is to be delighted upon the table of Easter feast. Conscious proletariat celebrates May Day as the day of revolution.
1. máj je oslavou mezinárodního dne proletariátu, je dnem, kdy si připomínáme justiční vraždu čtyř anarchistických militantů v Chicagu, kterou v roce 1887 spáchal americký stát. Někteří se v tento den snaží usmiřovat třídní protiklady a křičí, že 1. máj je Svátkem práce. Tato slova jsou tak dojemná, že s nimi mohou přijít jedině agenti kontrarevoluce (levičáci ze všech stran), kteří se mezi nás vmísí a přisvojí si naše prapory, aby nás tak přiměli kráčet po cestě demokracie a jejího pacifismu, čili po cestě právní diktatury kapitálu. Kvůli tomu ale chicagští anarchisté nezemřeli – zemřeli pro nový svět, který si můžeme vybojovat, pro bezstátní svět bez demokracie i kapitálu.
Posilujeme dějinnou linii revoluce, do níž patří Marx, Bakunin, Flores Magon, Gonzales Prada i ti, kdo úspěšně identifikují stát, demokracii a kapitál jako největší nepřátele upírající nám lidskost, a dál budeme říkat, že 1. máj je "mezinárodním dnem proletářského boje" a NIKOLI Svátkem práce. Oslavovat práci znamená oslavovat vykořisťování, oslavovat akt, kterým den za dnem neustále prodáváme svoji pracovní sílu za peníze, znamená to oslavovat krvavou "pospolitost peněz" buržoazního státu a radovat se z ní. Proto projevy ke Svátku práce pocházejí od OSN, která je mezinárodní organizací kapitalismu (kde je zastoupena celá demokratická diktatura), a my tak oslavujeme nelidskost a šťastný život uprostřed vykořisťování ze strany státu a kapitálu.
V těchto dnech všeobecné reakce kapitálu musí 1. máj být dnem, kdy znovu ožívá "dějinná linie revoluce", jednou provždy stanovuje pozice a demaskuje na rudo natřený radikálně buržoazní oportunismus představovaný všemi levicovými frakcemi: od leninistických, stalinistických, trockistických a maoistických frakcí až po ty guevaristické, castristické, mariateguistické a apristické [APRA = Americká revolučně lidová akce, populistická strana, kterou založil Haja de la Torre; poznámka IKS] atd. Všechny tyto intelektuálské frakce radikální maloburžoazie nám všude na světě vštěpují, že je třeba oslavovat práci a dál reakčně uvažovat o spravování kapitálu dělníky a přeorientovat se na lidovou demokracii a národní osvobození, čímž bojkotují ustavování proletariátu jako revoluční třídy a kontinuálně je svádějí do kanálů kapitalistické mentality.
Mezi levicí a pravicí neexistuje žádná opozice, ani ideologická ani praktická – obě jsou demokratickými liniemi a tudíž kapitalistickými sestrami, které se liší jen ekonomickými modely spravování kapitálu v rukou státu. A tak v rámci demokracie, v němž hrají levičáci i pravičáci, není žádná opozice, je jen uniformita na smetišti kapitálu a řízení práce, které samo plodí své kazy: zboží, akumulaci a obchod; vlast a války; hranice, vykořisťování a bídu; demokracii a námezdní otroky. Připomínáme si sice Gonzalese Pradu, ale teď i provždy oslavování 1. máje jako Svátku práce znamená zjednodušovat a to znamená stavět se do role politováníhodných lidí, kteří nic netuše brání svoji bídu a úlohu námezdních otroků, čili nechat se ohlupovat potěšením z velikonoční tabule. Uvědomělý proletariát slaví 1. máj jako den revoluce.
O 1º de maio comemora o dia internacional do proletariado, dia que recorda o assassinato legal, efetuado pelo Estado ianque em 1887, de quatro militantes anarquistas em Chicago. Alguns, neste dia, procuram conciliar as contradições de classe, vociferando que o 1º de maio é a festa do trabalho ou o dia do trabalho, palavras tão patéticas não podem vir de nada mais nada menos que de todos os agentes contra-revolucionários (esquerdistas de todo tipo) que se misturam entre nós e se apropriam de nossas bandeiras para nos desviar para o caminho do pacifismo da democracia, ou seja, da ditadura legal do capital. Os anarquistas de Chicago não morreram por isso, morreram por um mundo novo a conquistar, sem Estado, nem democracia, nem capital.
Reforçando a linha histórica da Revolução, na qual se encontram Marx, Bakunin, Flores Magón, Gonzáles Prada e todos que souberam identificar o Estado, a democracia e o capital como os inimigos máximos que negam nossa humanidade, continuaremos gritando que o 1º de maio é o "dia internacional da luta proletária" e NÃO a festa do trabalho. Festejar o trabalho é festejar a exploração, é festejar a ação permanente de vender dia a dia nossa força de trabalho por dinheiro, enfim, é comemorar e dar vivas à "Comunidade do dinheiro" dos Estados burgueses. É por isso que de dentro da ONU, que é a Organização Internacional do Capitalismo (onde estão representadas todas as ditaduras democráticas),emanam os discursos à festa do trabalho a fim de que festejemos a inumanidade de viver felizes dentro da exploração do Estado e do capital.
O 1º de maio, neste momento de reação generalizada do capital, deve ser o dia em que "a linha histórica da revolução" começa novamente a viver, demarcando posições e desmistificando a oportunismo burguês radical pintado de vermelho, representado pelas esquerdas (a fração intelectual da pequena burguesia radical), leninistas stalinistas, trotskistas, maoistas, guevaristas, castristas, mariateguistas, apristas [APRA = Ação Popular Revolucionária Americana, partido populista fundado por Haya de la Torre (nota do GCI)] etc, que em todas as partes do mundo nos incutem a celebração do trabalho, continuando com o argumento reacionário da gestão do capital pelos operários e com a reciclagem da democracia popular e da libertação nacional, com o qual boicotam a constituição do proletariado em classe revolucionária e o enquadram continuamente na mentalidade capitalista.
Entre esquerda e direita não há oposição ideológica nem prática, ambas são linhas democráticas e, portanto, irmãs capitalistas, diferenciando-se só nos modelos econômicos de como gerir o capital nas mãos do Estado. Desta forma, dentro da democracia na qual se encontram esquerdistas e direitistas não há oposição, há uniformidade dentro do esgoto da gestão do capital e do trabalho, gerando todas as suas taras: mercadoria, acumulação e comércio; pátrias e guerras; fronteiras, exploração e miséria; democracia e escravos assalariados. Por isso e sempre recordando Gonzáles Prada, celebrar o 1º de maio como a festa do trabalho é fazer o papel de ingênuos, infelizes e inconscientes, defendendo a miséria e a condição de escravos assalariados, é fazer o papel de perus que se regozijam na mesa do festim de Páscoa. O proletariado consciente festeja no 1º de maio o dia da revolução.
Az alábbi szórólapot néhány éve készítették dél-amerikai anarcho-kommunista elvtársak. Közlésének célja most és itt ugyanaz, mint ami volt akkor és ott: az egész mocskos szocdem bordélyházzal szembehelyezkedve május elsejét mint a proletár osztályharc napját bemutatni, és hirdetni a kapitalizmus elleni világméretű forradalmat.
ÉLJEN MÁJUS ELSEJE!
ÉLJEN A PROLETÁRFORRADALOM!
BK
Május elseje a proletariátus nemzetközi napjára emlékeztet, eszünkbe juttatja azt a gyilkosságot, amelyet 1887-ben Chicagóban törvényesen hajtott végre a jenki Állam négy anarchista militáns ellen. Vannak, akik ezen a napon megpróbálják összebékíteni az osztályellentéteket, azt ordítva, hogy május elseje a munka ünnepe vagy a munka napja – ilyen patetikus szavakat csakis az ellenforradalom ügynökeitől (a baloldaliak összes fajtájától) hallhatunk, akik közénk vegyülnek és kisajátítják zászlóinkat, hogy a demokráciának, azaz a tőke törvényes diktatúrájának pacifista útjára tereljenek minket. A chicagói anarchisták nem ezért haltak meg, egy Állam, demokrácia és tőke nélküli új világ elnyeréséért haltak meg.
Megerősítve a Forradalom történelmi vonalát, amelybe Marx, Bakunyin, Flores Magón, Gonzales Prada és mindazok tartoznak, akik képesek voltak az Államot, a demokráciát és a tőkét az emberiséget tagadó leghatalmasabb ellenségekként azonosítaniuk, továbbra is azt kiáltjuk, hogy május elseje „a proletár harc nemzetközi napja” és NEM a munka ünnepe. Ünnepelni a munkát – ez annyi, mint ünnepelni a kizsákmányolást, annyi, mint ünnepelni azt az állandósult cselekvést, hogy nap mint nap eladjuk pénzért a munkaerőnket, végsősoron annyi, mint ünnepelni és éljenezni a burzsoá Államok kibaszott „Pénz-közösségét”. Ezért van az, hogy az ENSZ-től – amely a Kapitalizmus Nemzetközi Szervezete (melyben az összes demokratikus diktatúra képviselteti magát) – buzdítás érkezik a munka ünnepére, hogy végezetül annak az embertelenségét ünnepeljük, hogy boldogan élünk az Állam és a tőke kizsákmányolásának közepette.
A tőke általánossá vált reakciójának ezekben a pillanataiban május elsejének azzá a nappá kell válnia, amelyen „a forradalom történelmi vonala” újból elkezd életre kelni, tisztázva álláspontját és demisztifikálva a vörösre festett radikális burzsoá opportunizmust, amelyet az összes baloldali (a radikális kispolgárság értelmiségi frakciója) képvisel: a leninisták, a sztálinisták, a trockisták, a maoisták, a guevaristák, a castristák, a mariáteguisták, az apristák stb. stb., akik a világ minden részén megpróbálnak minket rávenni, hogy ünnepeljük a munkát, hogy kövessük a tőke munkáskezek általi igazgatásának reakciós érvelését, és hogy használjuk fel ismét a népi demokráciát és a nemzeti felszabadítást, amellyel bojkottálják a proletariátus forradalmi osztállyá alakítását, és folytonosan eltérítik a kapitalista gondolkodásmód csatornáiba.
A bal- és jobboldal között nincs sem ideológiai, sem gyakorlati szembenállás, mindkettő demokratikus vonal és ezért tőkés testvérek, melyek csak abban különböznek, hogy más gazdasági modell szerint képzelik el a tőke igazgatását az Állam kezében. Ilyenformán a demokrácián – a bal- és jobboldaliak játszóterén – belül nincs szembenállás, a tőke és a munka igazgatásának kloákájában egyformaság van, amely minden fogyatékosságát létrehozza: az árut, a felhalmozást és a kereskedelmet – a hazákat és a háborúkat – a határokat, a kizsákmányolást és a nyomort – a demokráciát és a bérrabszolgákat. Ezért és mindörökre, Gonzales Pradára emlékezve: május elsejét a munka ünnepeként ünnepelni annyi, mint a naivak, jóhiszeműek és öntudatlanok szerepét játszani a bérrabszolgák nyomorát és szerepét védve, annyi, mint annak a pulykának a szerepét játszani, amely örül, hogy a húsvéti lakoma asztalán lehet. Az öntudatos proletár május elsején a forradalom napját ünnepli.